Teremtett világ - alkotott világ. Amint a kép címe, úgy maga a kompozíció is két egyenlő, erőteljes részre oszlik. Az Isten által teremtett világra (bal oldalt) és az ember által alkotott világra (jobb oldal). Tudatosan két egyenlő részre osztottam a képet, mely által a kívülről való szemlélést és tény megállapítást akartam hangsúlyozni, azaz magával a felületek egyenlő méretével, egyik rész irányában sem szerettem volna szimpátiát sugallni a befogadó néző felé. Mindössze a képen lévő formák, színek kontrasztjával mutattam be a két világ közti alapvető és drasztikus különbséget; azt, hogy milyen volt az a világ melyet a tökéletes Isten teremtett az emberiségnek,és milyenné alkotta, formálta a meglévő anyagokból az Istentől "szabad" ember, amely olyanná akart válni mint Isten.

Isten teremt, az ember csak ezekből tud alkotni; és az amit alkot, az ember a szívéről tanúskodik.

A cím, az idézet: "Amikor azt mondják: Békesség és biztonság..." a Bibliában található, Pál Thessalonikaiakhoz írt 1. levelében olvasható. A teljes mondat, amely a grafika létrejöttében szerepet játszott a következő:
"Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra és nem fognak megmenekülni." (1 Thessalonika 5,3)
Manapság Bibliai idézetek azok, amelyek munkáimat ihletik. Így maguk a képek is akkor érthetőek meg, ha címüket elolvassuk, illetve ha ismerjük az adott Bibliai szakasz szövegkörnyezetét, illetve azt, hogy az Írás azon része mire utal. Ezen a munkámon is látszólag - ha a címet nem nézzük - egy tájkép látható mindössze. Maga a cím ad egyértelmű magyarázatot a képre. A képen konkoly mező látható, amely szintén a bibliai szimbolika része (Isten nélkül élő emberek tömegét jelképezi), a kép jobb oldalán békességet és biztonságot sugalló nyugodt, napsütötte égbolt látható, melynek melegét a virágok gondtalanul élvezik. Viszont a kép bal oldalán, a távolban lángtengerrel közeledő viharfelhő közeledik, amely árnyékba és tűzbe borította már a rét távolabbi részét. A kép előterében ellenben még semmit nem érezni ebből.
Maga az idézet Pál levelének azon részéből származik, melyben Krisztus 2. eljöveteléről olvashatunk. A kép előterében lévő virágok élvezik a nap melegét, nem érzik át elmúlásukat. Maga a levél e része (5. rész) két részre bontja az embereket. Vannak, akiket az Úr eljövetele nem ér váratlanul, hiszen várják reménykedve, és örömmel, hogy mikor láthatják meg Őt; ezzel szemben az emberiség másik részét az Írás szerint úgy ér majd ez a nap, úgy jön el számukra: "...mint éjjel a tolvaj.", azaz meglepetésként éri őket az esemény, hiszen békességben és biztonságban telnek napjaik, kiket Pál, szintén ebben a részben alvó emberekként is jelképez.