2015. június 7., vasárnap

Fiatal Timóteusok

Ha Krisztusban vagyunk, minden fejlődés bennünk van, mert akkor a Minden Fejlődés részesei vagyunk. 
De csak ha akkoraként vagyunk Benne, mint egy csepp az óceánban.
Ha kicsik vagyunk, Ő csak akkor lehet nagy bennünk.
Te törjél ki Uram cseppnyi börtönömből, hogy végleg kitáguljon elmém Tebenned Istenem! Cseppek vagyunk, de Általad miénk lesz az Óceán felfedezésének végtelen élménye is.

2015. május 17., vasárnap

a hit és az ima

Hogyan nézünk önmagunkra és hogyan Istenre, mikor imádkozunk?...

Mikor imáikban azt ismétlik meg az emberek, amit nem akarnak: fenn is marad az, amit nem akarnak. Arról beszélnek ami van, vagy ami volt. Emlékezzünk Lót feleségére, aki az angyal parancsa ellenére ("Mentsd meg az életedet, ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken!") hátranézett a pusztuló Sodomára. Mi lett vele? Meghalt. 
Ugyanígy halott az az ima is, ami arra néz, amit nem akarunk.

Imáinkban mondjuk azt amit akarunk, és meg is lesz (ha hiszünk benne, hogy a teremtő Isten képes megtenni.) Az Úr Jézus is így imádkozott mindig, ha kért valamit Atyjától: "Kelj fel és járj!" - mondta az Úr. Nem azt mondta, hogy: "Te aki évek óta ebben a betegségben szenvedsz és sok szörnyű napot éltél már át itt fájdalomban, Atyám, ha jónak látod, adj neki gyógyulást..."
Nem ezt mondta. 
Azt, hogy: Kelj fel és járj! 
Ennyit, ilyen egyszerűen.


2015. április 23., csütörtök

hit

Egy madárnak eszébe nem jut, mikor csiripelve kéri, követeli a táplálékát, hogy amit kér: nem kapja meg. 
Erre az aggódásra és hitetlenségre csak az ember képes. 
Mivel az ember aggódik: meg sem kapja, amit kér, csak az aggódásban foglalt rosszat kapja meg, mert azt hiszi is, hogy megkapja. Itt a gond.

2015. április 17., péntek

Minden Istené

Krisztusban, az Örök Jelenben megmarad minden, amit alkottunk...

Mindent, amit alkotok egy ideje a Végtelen Istenből merítem és oda is fog visszatérni, akkor is ha már nem lesznek, esetleg megsemmisülnek. Hiszem, hogy gondolataim, testem sem az enyém, így alkotásaim sem azok. Felelős vagyok értük. Felelős vagyok azért, amit hirdetnek. "Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?" (1 Korintus 3,16)  
Minden Istené volt, van és lesz is. Én csak kiemeltem a Végtelenből, hogy láthatóvá tegyem.

2015. március 15., vasárnap

Párhuzamok

1.
 "Mindenki önmagát látja, mindenki önmagával beszél, mindenki önmagát szereti vagy gyűlöli. Én magam vagyok a magasság és a mélység..." (Gilgamestől Jézusig c. kötetből)

Mindennek a lehetősége bennünk van. A  pokol és a mennyország, az örök élet és a végtelen.
Amikor a felhő eltűnik, akkor is ugyanúgy "ott van" az égbolton.

"Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van." (Lukács evangéliuma 17,21)

2. 
"A reális ember hátrálva megy előre,
kívül maradva mindig jelen van.
Azáltal, hogy nem magát teszi meg központnak,
eléri a tökéletességet...
Ha személyiségünk van, ez azt jelenti, hogy
megfoghatóak vagyunk." (Lao-Ce)

A keresztény ember számára is meg kell halnia önző Énjének, hogy Krisztus feltámadhasson benne.
A kereszténységben az önmegismerés egyet jelent azzal, hogy Krisztusban, Krisztussal megismerjük saját utunkat:
"Aki megakarja találni az életét, elveszti azt, de aki énérettem elveszti, megtalálja azt." 
(Máté evangéliuma 10,39) 

És ekkor érjük el, hogy minden bennünk van. A feladat, az út pedig: ennek kibontása, hogy ne én éljek, hanem éljen bennem és kiteljesedjen bennem Krisztus, ahogy Pál is mondta. És ekkor meglátjuk, hogy az élet és a halál között nincs határvonal, mivel a Krisztus abszolút és örök. Így nekünk is Életünk van Őáltala és Őbenne.

Csend a jelenben, csend az imáinkban

A jelen az nemcsak egy pillanat. Ezt tapasztalom meg. A jelenben élhetünk is; akkor, amikor "belül" megállunk, és egyszerűen csak érzékeljük a környezetünket, elmerülünk benne, élvezzük az érzékelés örömét.
Mikor arra figyelünk, ami van. Nem arra gondolunk: ami volt, ami lesz, vagy ami lehet, vagy ami máshogy lehetne, lehetett volna... és a többi, és a többi...
Hanem érzékeljük, ami most van. Tisztán. Ami körbevesz. 
A szemünkkel, a bőrünkkel, az orrunkkal.

Elménk csendben van. Nem beszél, csak befogad.
Mikor így teszek, ilyenkor úgy érzem, mintha "hátralépnék" és ekkor látom meg azt a mérhetetlen nagy ajándékot is, hogy létezhetek, és részese vagyok az életemnek, azt hogy én vagyok, én létezem. Ezek azok a percek, amelyek valahogy mindig élesen a tudatomba is maradnak.  Mikor érzékelek, és Istenben a jelenben vagyok. 

Ez a csend tud kiteljesedni alvásunkban is.
"Köszönöm neked örökké élő király, hogy irgalmadban visszaadtad belém lelkemet, nagyon megbízható vagy."
Úgy vélem nagyon mély bölcsesség található ebben a Mode Áni reggeli zsidó imában.
Alvás közben az ember nem gondolkodik, elméje kiürül, üres mint egy edény, és ilyenkor a zsidó gondolkodók szerint Istennél van, ott létezik, aki vigyáz rá. 

A csend, gondolataink csendje alapvető szüksége, hogy Istenben legyünk. 

"Az ima célja az Isten által kitöltött üresség. Itt az idő sincs többé, mert az örökkévalóságban vagyunk. Edénnyé kell lennünk, hogy Isten teljessége teret találhasson bennünk." (P. Henri Boulad S. J. jezsuita szerzetes, író)

Krisztus példája is szükségét mutatja az imáinkban ennek a kiüresítésnek:
"megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel..." (Pál levele a Filippiekhez 2,7)